Kedves idelátogató!
Engedd meg nekem, hogy bemutassam Johannát! Johanna egy fiktív karakter fiktív rokonokkal, fiktív barátokkal és fiktív történetekkel.
Élete teljesen kitalált eseményeken alapszik, kétségei, érzései és félelmei viszont az én gondolataimból és kérdőjeleimből táplálkoznak.
Történeteinek elmesélésével közvetít köztem és a világ között.
Ez a blog egy napló az Ő történeteivel és az én gondolataimmal.
Örülünk, hogy itt vagy, annak pedig még jobban, ha maradsz is. Kommenteket örömmel olvasunk, a megosztásokért pedig nagyon hálásak vagyunk.
Szeretettel:
Veronika & Johanna
Szombat reggel a telefonomon görgettem a közösségi médiát, és az algoritmus feldobta egy lány videóját, aki éppen arról számolt be, hogy a hétvégére egyedül elutazott a hegyekbe kicsit elvonulni.
A héten Németországba kell utaznom, csak pénteken jövök haza. Hagyok itthon pénzt, hogy be tudj vásárolni. Ne felejtsd el a kicsinek a pelenkát sem! Persze tudom, hogy nincs szükséged emlékeztetőre. Anyátok halála óta nagyon szépen gondját viseled a húgodnak. Büszke vagyok Rád!
Pénteken délután ismét a gardróbszekrényem előtt találtam magam azon tanakodva, mit is vegyek fel Dóri ünnepi vacsorájára, mikor megszólalt a telefonom.
- Hát itt vagy! – nyitott ajtót lelkesen Alíz. – Gyere, már mindenki rád vár! – Meg se várta, hogy belépjek, sarkon fordult, és már ment is vissza a reménybeli sógorához.