Alíz

2026.07.11

-27 évvel korábban-

"Jó reggelt, Kincsem!

A héten Németországba kell utaznom, csak pénteken jövök haza. Hagyok itthon pénzt, hogy be tudj vásárolni. Ne felejtsd el a kicsinek a pelenkát sem! Persze tudom, hogy nincs szükséged emlékeztetőre. Anyátok halála óta nagyon szépen gondját viseled a húgodnak. Büszke vagyok Rád!

Ölellek,

apa 

 1999.04.12."

Ez a levél fogadta Alízt hétfő reggel a konyhapulton, mikor kora reggel kiért a konyhába. Nagyon nehéz éjszakán volt túl, a kicsi Johanna sokszor ébredt fel, többször is fel kellett hozzá kelni, ráadásul aznap egy nehéz dolgozat is várt Alízra az iskolában.

Szokásos reggeli rutin szerint megitta a kakaóját, megreggelizett, felébresztette a kishúgát, megetette, tisztába tette, felöltöztette, majd biciklire ült, és elvitte Hannust bölcsibe, majd folytatta útját az iskolába.

Maga sem tudta, hogyan tudta túlélni a napot azzal a 2-3 óra alvással, ami kijutott neki. Napközben végig az apja levele pörgött a gondolataiban, mint valami hangoskönyv. A levél alól el is vette az otthagyott pénz, hogy iskola után be tudjon vásárolni.

Kell tej, krumpli, vöröshagyma, a kicsinek alma, pelenka és popsitörlő. Sorolta magában folyamatosan, nehogy elfelejtsen valamit.

Az iskolában az udvaron az osztálytársai fociztak, fogócskáztak, beszélgettek, miközben ő minden szünetben a kishúga életének megszervezésével volt elfoglalva.

Az utolsó órája után felpattant a biciklire, megállt a sarki kisboltnál, megvett mindent, amire szükségük volt, majd ment tovább a bölcsibe Hannáért. Ahogy odaért, egy kisfiúért pont akkor ért oda az anyukája. A kisfiú lelkesen rohant ki a teremből, ahogy meglátta az anyukáját.

- Anya! – kiáltott a kisfiú, és teljes lendülettel futott neki az anyukája lábainak.

Hannának annyira megtetszett a jelenet, hogy mikor meglátta Alízt az ajtóban, ő is hasonló felkiáltással totyogott nővére felé.

- Nem anya vagyok, Hannus, hanem Alíz – nevette el magát Alíz, miközben felemelte kishúgát.

Akkoriban, és talán azóta sem fogta fel sem Johanna, sem Alíz annak a pillanatnak a súlyosságát. 


< Előző rész

Share